THE LAST DAY

Remélem mindenki emlékszik a szalagavatós bakimra, ugyanis a tegnapi ballagáson jött a folytatás… 😀

Mondjuk azt, hogy egy ballagáshoz képest minden remekül ment reggel, a teremben már leraktam pár csokrot az asztalomra, és kiválasztottam kettőt, amivel “ballagni” fogok. Viszont amikor megérkeztem a fedett folyosóra, hogy beálljak a helyemre, még kapásból vagy 3-4 csokor virág került a kezembe.. Igazából semmi bajom nem volt vele, hogy konkrétan alig látok ki a virágok mögül, de míg unokatesómat megkértem, hogy szorítson egyet a magassarkúm pántján, meghallottam azt a kérdést, amire pont nem számít az ember a ballagásán: “Neked mitől véres az arcod?”

DSC_1156

És ekkor elindult a menet, ballag már a vén diák továáább, továáább… Közben kiderült hogy a nagy virágtengerben az egyik szépségesen összekente az arcomat és eleinte pirosas majd sárgás színekben tündökölt az állam… Gyorsan odarohantam a helyemre és közben innen-onnan kapott zsepikkel és törlőkendőkkel próbáltam orvosolni a helyzetet. Tehát így ballagtam végig az iskolán, az udvaron, a termekben, a nevetést nehezen visszatartva és persze próbáltam közben énekelni. (Gaudeamus igituuuur, Zsófi olyan még az aaaarcooom?)

Ki más, ha nem én?:DDDDD

DSC_1151

Nagyon furcsa lesz jövőre, hogy szeptemberben már nem ide kell visszatérnünk (bár ezt nem kiabálom el nagyon, még van egy matek érettségi előtte.. :DD). Azóta sem bántam meg a döntésemet, hogy ide jelentkeztem, és 5 év német tanulás után merészkedtem angol tagozatra jelentkezni. Ha Suhair tanárnő nem veszi észre kilencedikben, hogy megvan bennem a lehetőség, akkor nem lett volna már kilencedik nyarán középfokú nyelvvizsgám angolból. Ez felbátorított, és a következő évben előrehozottan leérettségiztem angolból, az azutáni évben megcsináltam a felsőfokú nyelvvizsgát, tavaly pedig emelten is leérettségiztem belőle. Örök hálával tartozom neki, egyedül ezt nem mertem volna bevállalni, de így nem is kellett, mert mindig volt mellettem valaki (természetesen sulin kívül is, a szüleim, barátaim), aki támogatott.

13086667_843906552380183_666366419939106938_o

Nagyon hiányozni fog a társaság, miattuk imádtam bejárni, és talán néha csak ez segített túlélni a húzósabb napokat, hogy folyamatosan hülyéskedtünk és szórakoztattuk egymást. Hiányozni fognak az osztálykirándulások, a bakivideók, a párizsik a plafonon és a lámpacsövön sült szalámik (amik természetesen nem mi voltunk), a levegő után kapkodós nevetések amikor már a combodat csapkodod de egy hang nem jön ki a torkodon, és minden más ami most épp nem jut eszembe, (nyilván akkor fog miután ezt kiposztoltam), de együtt éltük át a többiekkel.

Igazából én nem is akarom tovább húzni az időt, mert ez biztosan nem érdekel sok mindenkit, de gondoltam azért csak írok egy kis beszámolót. Innen is szeretném megköszönni a sok gratulációt, a gyönyörű csokrokat, és mindent mindent mindent! : )

Illetve innen is üzenem az én drága Kristófomnak, hogy nagyon büszke vagyok rád! Szeretlek! 🙂 ❤

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s