TGIF

Végre itt a péntek, nincs is jobb, mint benzinnel átitatott ruhákban belépni a hűvös házba iskola után.

Várjunk, micsoda? :D:D:D Hogy lehet az, hogy már 1 órakor itthon vagyok, és miért benzines a nadrágom?! Bár pénteken elég kevés órám van, mégis órákat kell várnom a buszra, így késő délutánig is elnyúlik az ottlétem, amire rá is megy a napom jelentős része általában – pont a péntek… DE ma az egyik osztálytársam olyan nagylelkű volt, hogy hazahozott bennünket, hogy ne kelljen várnunk.  Így hát kocsiba pattantunk négyen, és elindultunk. Nemsokkal indulás után közölte a kedves sofőr, hogy amúgy lehet, hogy egyszercsak megállunk, mert úgy látja elég kevés a benzin. Bevállaltuk, hátha kibírja hazáig, ott majd megmutatjuk merre van a benzinkút és elmegyünk tankolni. Maga az út is vicces volt, nagyon sokat nevettünk mire átértünk, sajnos így leírva nem tudom úgy átadni, ehhez ott kellett volna lenni velünk. 😀 Elnavigáltuk az autót a benzinkútig – azt mondták jó oktató lennék, elég egyértelműen tudom nyomatékosítani az instrukciókat: “Mindjárt balra, kicsit arrébb még, balra, balra.. BALRA BALRA MOST MOST MOST!!” :D:D) Szóval kibontakozó GPS navigátori tehetségemnek köszönhetően (a hangom is elég autentikus a megfázás miatt) megérkeztünk, és míg mi az autóban maradtunk, a két profi fiatalember kiszállt, hogy elvégezzék ezt a komplikált műveletet. Joggal hívom komplikáltnak, ugyanis másfél perc után mikor figyeltem az ablakból, hogy még mindig a tanksapkát babrálják, úgy szálltam ki az autóból és segítettem letekerni. A következő pillanatban pedig már előkerült a töltőpisztoly is, amivel én akkor szembesültem, mikor a benne maradt kis üzemanyag nagy része sikeresen a nadrágomon és a  cipőmön landolt. Ezután egyébként már simán ment a tankolás, azért remélem a benzinkút dolgozói is olyan jót röhögtek rajtunk ha esetleg láttak bentről, mint mi odakint. 😀

Szóval épségben hazaértem a pénteki megszokottnál hamarabb. Tegnap semmi iskolai dolgom nem volt, szóval a 2 óra vezetés előtt és után végre tudtam pihenni kicsit (pedig ez hétköznap elég ritka). Ma viszont sajnos a pihenés előtt még muszáj tanulnom, dupla törin például annyit írtunk, hogy tuti oda a délutánom, na de ez ilyen, neki is kezdek, hogy haladjak és minél hamarabb végezzek vele. Az egész hetem ilyen fárasztó volt, szóval ha ezzel végeztem biztosan megállíthatatlan leszek a semmittevésben. 😀 Hallgassatok Punnany-t mert itt a HÉTVÉGRE!

-A.
DSC_0062 DSC_0078 DSC_0080 DSC_0083 DSC_0086 DSC_0094 DSC_0095

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s